A Travellerspoint blog

A tenger

Szeretném itt megosztani két kedvenc idézetemet:
1. "Teli szájjal nem beszélünk a tengerről." (Kortárs portugál drámák)
2. "A levegő, a víz, a nap, ó ezek!" (Bródy Sándor)

Nem mintha hinnék benne, de csúnyán felborult a 4 elem egyensúlya az életemben mostanában. Víz például errefelé sose volt, Kőbányán, de ami földet a villamosépítés idehordott, az döbbenetes. Levegő nulla. Villamosépítésmentes években is elő szokott jönni az igényem az egyensúlyra, úm. tenger, de idén ez mindent felülmúlt. Egyszerűen nem voltam egyben miatta, még sírtam is, és többször elvitt a férjem a Velencei tóra meg minden, mert kezelhetetlen voltam. Ezért Gdanskba érkezve, és letudva a sürgető Hajógyár-látogatást a kötelező bemászással a következő napjaim hívószava a tenger volt. Nem, nem az eső.

Például a második nap is ezzel indult, ezzel ébredtem (tenger, 800 méter), ezzel álmodtam, ésatöbbi. Ó, vágytam a tengert.
Szerencsére tényleg 10 percnyire volt a máskülönben kifogástalan szövetkezeti üdülőbeli szobámtól.
Kis betoldás.
Ez volt eddig a kategóriájában a legmenőbb szállásom. Igaz, most pénzt áldoztam rá, mondván, hogy egész évben dolgoztam, mint a güzü, csak kifizetek már 3 nap szállást. De azért vigyáztam, hogy politikailag korrekt legyen, így jutottam a szövetkezeti (szakszervezeti) üdülőbe. Ahol jó volt, és nem csak a szénáspadlásokhoz és a lucernás sufnihoz viszonyítva, hanem objektívan!

Szóval abban a napban pontosan 15 perc volt délelőtt, amikor a homokos parton még napszemüveges meleg volt. Olyan szerencsés vagyok, hogy abban a 15 percben ott voltam, levettem a harisnyanadrágot, a cipőt, és meztelen lábszárral, szoknyában ültem a homokban csendben, na jó nem, igazából Led Zeppelin ment a fülemben 11-esen, és próbáltam nem venni tudomást a sötétkék, majdnem fekete fellegekről.
Mindenki más is ezt csinálta, tényleg, gyerekkel is. Itt például még nem látszik, és a másodikon sem, pedig akkor már jött a dolog, ehhez csak el kellett fordulni 45 fokban, hogy ne lássuk. Sokan így tettek!
CAM00482.jpgCAM00478.jpg
Aztán később lezúdult EZ:
CAM00483.jpg, CAM00479.jpg
megkaptam, de várható volt.

Szóval, egy padnál káromkodva visszahúzva püspöklila harisnyanadrágomat és átkozva a reggeli átbaszós bárányfelhőket, amik miatt nem vittem strandkorlátkék esőkabátot (ezt a hibát többé nem követtem el szikrázó napsütésben sem), elindultam felfedezni a tengerpart egy másik részét, amely világítótornyot is tartalmaz. Gyalog mentem, nem vagyok puhány!

Ott található például Gdansk város máskülönben az útikönyvek szerint forgalmas kompállomása, ahonnan komp jár Stockholmba. Ez volt VÉGRE az a rész, amikor menetrendszerűen rájöttem, hogy utazni kurva könnyű és jó, csak el kell kezdeni. Meg is kávéztam a forgalmas állomáson :) -->

CAM00489.jpg

Utána megnéztem a világítótornyot és a halászokkal is összeismerkedtem, vagyis megengedték, hogy bedobjak egy zsinórt. Komi, nem vicz. De én utazás közben ilyen szimpi vagyok különben valami miatt, tényleg.

CAM00496.jpgCAM00501.jpg

És az érdeklődőknek egy kép arról a sapkáról, amit még Madridban vettünk a leborotvált fejű férjemnek az esőben, kétszáz éve, ő nem hordta, de én imádtam, azóta megvolt, ÉS MOST ÉN ELHAGYTAM!!!! Nagyon sírtam, haza is telefonáltam, de a férjem azt mondta, nem érdekli, csak élvezzem az utazást, az csak egy sapka, majd veszünk másikat. uTOLJÁRA LÁTHATÓ!

CAM00497.jpg

Posted by illaberec 12:26 Comments (1)

Még mindig Gdansk, Solidarnosc kiállítás

Nos. A Solidarnosc kiállítás nehéz perceket okozott nekem még itthon, amikor tudomásul vettem, hogy azt pár nappal az érkezésem (és 14 év szolgálat) után bezárják, új helyre költözik, ami 30-án nyit, távozásom után pár nappal. Hát ennyire geci időzítés a világon nincs, ez még a a lehetetlen időjárást is felülmúlja és nagyon igazságtalan. Gondoltam. De akkor már mindegy volt, nem lehetett ugye áttenni.

Szerencsére az derült ki, hogy Gdanskban nagyon sok minden a Solidarnoscról szól, és habár a világháború is nagyon része a történetének, csakúgy mint Varsóénak, de a városnak egy percre sem lehet S. kiállítás nélkül maradnia.

Csakugyan volt is egy szép kiállítás a Hajógyár látogatóknak megnyitott részében. Ingyenes volt, a kiállításkatalógus pedig 1 zloty. Megvettem :)
Ugyanitt volt még a bejáratnál egy eredeti állapotban megőrzött épület, ami most Souvenir bolt. Erről azt kell tudni, hogy egy öreg néni benne az eladó, aki hátul alszik vagy szöszmötöl, tehát furfangosan és hangosan meg kell kocogtatni elöl az üvegablakot, meg kiabálni, hogy Galó, galó, és akkor pár perc múlva előjön. Nagyon kedves, de nem a gyorséttermek protokollján edződött, hanem őszintén szólva én még ennyire lassan kiszolgálni nem láttam senkit soha életemben. A kiállítási térben is van shop. Hát az a helyzet, hogy szokásaimmal ellentétben itt (meg ott) azért én is összevásároltam minden szart, borítékot S. pecséttel, tollakat, öngyújtót, mert gondoltam a barátaimra (és a reptéri szabályokra is). Még utolsó nap is visszamentem a Hajógyárba, és akkor aztán igazán odatettem magam, mert vettem magamnak egy 25 zlotys vászonszatyrot, amin a gdanski daruk vannak.

Itt kell megjegyeznem azt az anomáliát, amit észleltem, hogy noha a Hajógyár, és különösen is a látványos daruk szerves részei mind a városnak, mind a történelemnek, mind a Solidarnoscnak, mind a turisztikai marketingnak, ennek ellenére egyetlen képeslapon sem szerepelnek. Hogy ezt hogy oldották meg, napokig keresték a megfelelő szöget vagy kifotosoppolták, én nem tudom, de tény. Nincs darus képeslap forgalomban, pedig volt időm végigjárni a folyópart összes árusát. Nekem pedig daru kellett, És mivel a kiállítás shopjában árultak egy féle darus szatyrot, és aznap reggel derült ki, hogy általam ismeretlen oknál fogva a szállásom 36 zlotyval olcsóbb, mint amire számítottam, megvettem, legalább arra se volt gond tovább (már a plusz pénzre.)

Ez itt a régebbi kiállítás előtti tank és molinó.
CAM00364.jpgCAM00363.jpg

Ez itt a híres bejáratnál látható emlékmű meg tér meg minden:
CAM00365.jpgCAM00369.jpgCAM00370.jpg

Kiállítás:
CAM00384.jpgCAM00385.jpgCAM00390.jpg

Van az a híres New York-i kép (ff), amikor munkások ülnek a gerendán irritáló magasságban, ez arra emlékeztetett:
CAM00388.jpg

Ezek eredetiek, elméláztam előttük:

CAM00387.jpg CAM00395.jpg

Namost az a helyzet, hogy amikor megint, akkor harmadjára visszamentem, és tényleg nem csak azért, mert volt wifi meg vécé, akkor valami nagy konferencia kezdődött éppen. Most nyomozom, hogy milyen. Ami tény, hogy idősebb emberek érkeztek, a férfiak kockás inget hordtak a zakóhoz, a nők pedig úgy néztek ki mint a Lendvai Ildikó illetve régebben a Dávid Ibolya. Kortárs hajógyári munkásokra gyanakszom. Olyan is volt, aki a fiát is hozta (ugyanolyan volt az arcszerkezete, nem lehetett letagadni). Szóval a kiállítást nem zárták be ugyan, de rajtam kívül nem volt látogató. Én is hezitáltam, először azt kérdeztem, kaphatok-e egy kávét a körülmények ellenére, és kaphattam. Így aztán beültem a büfébe, ahol én voltam, meg a zakós emberek és a kosztümös nők. Nagyon jól szórakoztam, egy kicsit néztek is, én mondtam, hogy hello :) Ők is mondták, hogy hello, és hogy érdekelt-e vagyok politikailag. Mondtam, hogy a lengyel mozgalomban ugyan nem, máskülönben de. Kaptam jelvényt :) Mondták, az ülés abban a teremben lesz, ahol a S. ülések, ha érdekel, menjek be. Kicsit bementem, de hát nem beszélek lengyelül. szóval..... inkább visszatértem a büfébe, mintha rockkoncert.

Erről szólnak a képek, amásodikon az én ridikülöm, az én kávém:

CAM00688.jpgCAM00687.jpg

Még azt szeretném megosztani, hogy akkoriban nagyon sok híreség, elsősorban lengyel származásúak, de nem csak (pl. Jane Fonda) nyilvánított véleményt jelvénnyel. Én Nastassja Kinskit választottam:

94DC8A9ABE2783FD2BD7495C82A6B205.jpg

Posted by illaberec 10:02 Comments (0)

Gdansk Shipyard priwatny :)

Ahová bemásztam

Csak képek, de azok szökdécselve, eufóriában, arról hogy bemásztam.
A bejegyzés végén képek a ridikülös bemászóról, csak érdeklődőknek, szemből fotózva nagy orral. Nincs is ekkora orrom!
large_CAM00414.jpg CAM00424.jpgCAM00416.jpgCAM00450.jpgCAM00427.jpgCAM00693.jpgCAM00700.jpg

  • ****

CAM00468.jpgCAM00466.jpgCAM00469.jpg

Posted by illaberec 14:02 Comments (0)

Gdansk Shipyard 2

AHOL MEGCSILLAN, ILLETVE SZIKRÁZIK

Csak képek

De ezek tényleg királyak a naplementében:

CAM00442.jpg CAM00443.jpgCAM00438.jpgCAM00462.jpg

Kicsit távolabbról:
CAM00697.jpgCAM00698.jpgCAM00407.jpgCAM00694.jpgCAM00436.jpg

És a priwatym

Posted by illaberec 12:02 Comments (1)

Gdansk Shipyard 1

avagy utazásom elérte a célját, végre be is mászhattam valahová, és átéltem a boldogság pillanatait

Torunból piros Polskibusszal elmentem Gdanskba. A buszmegállóból úgy ahogy voltam, étlen szomjan, hátizsákostul mentem a hajógyárba, mégpedig fejben elraktározott térképpel. Ez bizony nagyon fontos volt nekem. Vakon is odataláltam volna.
Be is másztam priwatym területre, először átdobva a komplett cuccomat ridikülöstül, benne minden vagyonommal és egy tisztasági betétbe és büdös zokniba csomagolt érzékeny Füles Mackó babával, és utána én.
Egy ízben 10 percet ültem egy nagy vasdarabon, csak hogy a lemenő nap a daru két lába között csillanjon. Esetleg szikrázzon a vason, hogy tovább ne menjek.
Hát én ezért mentem oda, úgyhogy ezt megkaptam, és meg kell mondjam, nem merték megtenni, hogy ne legyen semmi Solidarnosc kiállítás. Igaz, az előzőt 2 nappal lekéstem minden irányból, de volt helyette másik! Természetesen azt is megtekintettem. Ezt nem ragoznám tovább, inkább a képeket rakom, nem mind jó, de van közötte nagyon állat is, komolyan. El se hiszem, hogy én csináltam! Majs a kövi bejegyzésben jön a kiállítás.

Először is maga a bejárat, meg az eredeti állapotban megtartott kantin(ok)

large_CAM00374.jpg CAM00686.jpgCAM00377.jpgCAM00375.jpgCAM00689.jpg

Posted by illaberec 11:19 Comments (0)

(Entries 1 - 5 of 13) Page [1] 2 3 »